Igazabol a blogomnak ez a megjelenesi formaja csak egy proba volt, hogy mennyire keresztulviheto egy blog migralasa Wordpressrol Bloggerre. Vegulis egesz jo a vegeredmeny, de azert megmaradtam a WP-nel, ugyhogy a tovabbi kalandjainkra kivancsiak az alabbi linket latogassak! Koszonom.
Na, a Hahota-elv ismét bebizonyította rám vonatkozó igazát! :)
A pünkösdi nap szentségét segítségül kérve (írhattam volna, hogy kihasználva, de az olyan csúnyán hangzott a szentség szót követően) aznap is jelentkeztem néhány helyre, amiből 2 eleve sikertelenségre kárhoztatott (az egyik az én bénaságom miatt, a másik esetben meg visszapattant a levél a nem létező címről, pedig aztatírtákkijahonlapraellenőriztem).
Viszont az elsőre már másnap (KEDDEN! :D) választ kaptam, miszerint egy videó interjú jó kezdés, javasoljak időpontot (nekik a reggeli órák a megfelelőek)! Ezt kellőképp biztatónak találtam (nem a reggeli órákat, hanem az interjót), úgyhogy kicsit engedékeny is voltam, és a kinti 9 órát is megengedtem nekik, ami itthon már eléggé az éjszakába hajlik, de pici áldozat a nagy lehetőségért naná hogy megéri :)
Szómiszó, örültem mint (12) majom a farkának, és szeretném megkérdezni a már odakint élőktől (remélem hamarosan tényleg sorstársak leszünk ;-)), hogy ama véleményem, miszerint ez nagyon biztató, hogy referencialevél és helyben ottlét nélkül is van ember, aki komolyan érdeklődik irántam mint munkavállaló iránt; szóval ez tényleg biztató?
Ugye nem korai még azt gondolni belőle, hogy ha már ott is leszek, akkor még növekedni is fog az érdeklődés a pályázásaimra?
Másik kérdésem, hogy létezik-e ott kint próbaidő? Azért jutott ez eszembe, mert pl. mi van, ha egy munkáltató aszondja egy bevándorlónak hogy köllösz nekem, adok job offert is, de aztán 1 hónap után kiderül, hogy hát ez bizony mégsem úgy sikerült, ahogy gondolta. Ilyen esetben megszüntetheti a munkaviszonyt és vele a munkavállalói engedélyt, vagy ha egyszer az megköttetik, akkor már kitart a végéig?
Ez azért fontos nekem/szerintem, mert nagyban befolyásolhatja a job offer megadásának hajlandóságát (tudom, tudom, magyar ésszel gondolkodom (elnézést érte ;-)), de azért előfordulhat, hogy nem válik be egy jelölt, akár kiwi akár külföldi).
A pünkösdi nap szentségét segítségül kérve (írhattam volna, hogy kihasználva, de az olyan csúnyán hangzott a szentség szót követően) aznap is jelentkeztem néhány helyre, amiből 2 eleve sikertelenségre kárhoztatott (az egyik az én bénaságom miatt, a másik esetben meg visszapattant a levél a nem létező címről, pedig aztatírtákkijahonlapraellenőriztem).
Viszont az elsőre már másnap (KEDDEN! :D) választ kaptam, miszerint egy videó interjú jó kezdés, javasoljak időpontot (nekik a reggeli órák a megfelelőek)! Ezt kellőképp biztatónak találtam (nem a reggeli órákat, hanem az interjót), úgyhogy kicsit engedékeny is voltam, és a kinti 9 órát is megengedtem nekik, ami itthon már eléggé az éjszakába hajlik, de pici áldozat a nagy lehetőségért naná hogy megéri :)
Szómiszó, örültem mint (12) majom a farkának, és szeretném megkérdezni a már odakint élőktől (remélem hamarosan tényleg sorstársak leszünk ;-)), hogy ama véleményem, miszerint ez nagyon biztató, hogy referencialevél és helyben ottlét nélkül is van ember, aki komolyan érdeklődik irántam mint munkavállaló iránt; szóval ez tényleg biztató?
Ugye nem korai még azt gondolni belőle, hogy ha már ott is leszek, akkor még növekedni is fog az érdeklődés a pályázásaimra?
Másik kérdésem, hogy létezik-e ott kint próbaidő? Azért jutott ez eszembe, mert pl. mi van, ha egy munkáltató aszondja egy bevándorlónak hogy köllösz nekem, adok job offert is, de aztán 1 hónap után kiderül, hogy hát ez bizony mégsem úgy sikerült, ahogy gondolta. Ilyen esetben megszüntetheti a munkaviszonyt és vele a munkavállalói engedélyt, vagy ha egyszer az megköttetik, akkor már kitart a végéig?
Ez azért fontos nekem/szerintem, mert nagyban befolyásolhatja a job offer megadásának hajlandóságát (tudom, tudom, magyar ésszel gondolkodom (elnézést érte ;-)), de azért előfordulhat, hogy nem válik be egy jelölt, akár kiwi akár külföldi).
Az eszement címtől most sincs menekvés. Az elején magyarázzam, vagy a végén? Bár ez igazából költői (blogírói) kérdés, de a választ még én sem tudom :)
Mint azt tudjátok, múlt péntek (május 22.) jelentős nap volt számomra, nem is annyira racionális szempontból, mindenesetre nekem jelentett annyit, hogy mindenképp aznap szerettem volna két BI cégnek elküldeni az önéletrajzomat. Ez majdnem elmaradt, de aztán este 10-11 körül mégiscsak megtettem. Ez volt az első alkalom, hogy konkrétan a szakterületemen tevékenykedő társaság lett a címzett (először nálam is az álláshirdetések voltak /csekély eredménnyel/ meg néhány SQL Server DBA-jellegű cég).
Az egyiket egy SQL-es srác ajánlotta, akinek szintén küldtem CV-t, de nekik inkáb DBA kellett, a másikat én találtam. Rokonszenves volt az utóbbi esetben a Career aloldal alján található mondat:
"Sorry, at this point in time we do not use agencies and will not pay any associated fees to external parties."
Végignéztem magamon, eldöntöttem, hogy én biza nem vagyok ügynökség, így hát nyugodt szívvel mertem ajánlani magamat nekik. Sőt, nyugodt szívvel mentem ágyikóba, hogy mégiscsak sikerült a megfelelő napon küldeni, nem töketlenkedtem túlzottan el a dolgot.
Ez volt a babona rész ;-) Egybefonódik ugyan a hittel, de az végig átitatja az egész folyamatot részemről. Anélkül esély sem volna :)
Hazudnék ha azt mondanám (és hazudni nem akarok, azért is NZ a célpont, mert ott ez nagyon nem divat), hogy nem gondolok mindennap a dologra (mármint NZ-re meg a munkakeresésre), úgyhogy nem is mondom. Kitartóan szuggeráltam a messzeségből a címzetteket, hogy "válaszoljatok és érdeklődjetek irántam!" :)
Kitartás rész is megvan!
Tegnap (kedden) reggel kaptam is választ a második cégtől, méghozzá elég biztatót!
Itt van a Hahota: "Megjön a kedve ha vár a keddre!" :D
Tömören szólva azt írta, hogy tetszik neki a CV-m (ez idáig sablonos), szeretne velem telefonon beszélgetni egyet, és bár eddig a helyi munkaerőpiacról válogattak, ha megfelelőnek találna engem, szívesen utánajár, hogyan lehet külföldi alkalmazottat felvenni.
Én ezt nagyon biztatónak találtam, örültem is neki az egész nap folyamán :)
Mint azt tudjátok, múlt péntek (május 22.) jelentős nap volt számomra, nem is annyira racionális szempontból, mindenesetre nekem jelentett annyit, hogy mindenképp aznap szerettem volna két BI cégnek elküldeni az önéletrajzomat. Ez majdnem elmaradt, de aztán este 10-11 körül mégiscsak megtettem. Ez volt az első alkalom, hogy konkrétan a szakterületemen tevékenykedő társaság lett a címzett (először nálam is az álláshirdetések voltak /csekély eredménnyel/ meg néhány SQL Server DBA-jellegű cég).
Az egyiket egy SQL-es srác ajánlotta, akinek szintén küldtem CV-t, de nekik inkáb DBA kellett, a másikat én találtam. Rokonszenves volt az utóbbi esetben a Career aloldal alján található mondat:
"Sorry, at this point in time we do not use agencies and will not pay any associated fees to external parties."
Végignéztem magamon, eldöntöttem, hogy én biza nem vagyok ügynökség, így hát nyugodt szívvel mertem ajánlani magamat nekik. Sőt, nyugodt szívvel mentem ágyikóba, hogy mégiscsak sikerült a megfelelő napon küldeni, nem töketlenkedtem túlzottan el a dolgot.
Ez volt a babona rész ;-) Egybefonódik ugyan a hittel, de az végig átitatja az egész folyamatot részemről. Anélkül esély sem volna :)
Hazudnék ha azt mondanám (és hazudni nem akarok, azért is NZ a célpont, mert ott ez nagyon nem divat), hogy nem gondolok mindennap a dologra (mármint NZ-re meg a munkakeresésre), úgyhogy nem is mondom. Kitartóan szuggeráltam a messzeségből a címzetteket, hogy "válaszoljatok és érdeklődjetek irántam!" :)
Kitartás rész is megvan!
Tegnap (kedden) reggel kaptam is választ a második cégtől, méghozzá elég biztatót!
Itt van a Hahota: "Megjön a kedve ha vár a keddre!" :D
Tömören szólva azt írta, hogy tetszik neki a CV-m (ez idáig sablonos), szeretne velem telefonon beszélgetni egyet, és bár eddig a helyi munkaerőpiacról válogattak, ha megfelelőnek találna engem, szívesen utánajár, hogyan lehet külföldi alkalmazottat felvenni.
Én ezt nagyon biztatónak találtam, örültem is neki az egész nap folyamán :)
Na emberek, érdekesen alakulnak a kutyaszállítós dolgok. Ma küldtem levelet a német Gradlyn Kennels cégnek (alias petshipping), ahonnan szerintem 2 órán belül választ is kaptam. Ezt be is illesztem emide, tessék:
Position Price in EURO
Airfreight incl. handling 2.230,85
Animals: 1
Crates: 1*500() [101/67/75 cm]
(x)- incl. 0,00
Animal station and sealing 45,00
AWB-Fee 25,00
Transit permit fee in Singapore 45,00
Veterinray-handling 25,00
Veterinary charges 85,00
AVI-Fee 28,00
Fuel surcharge 24,15
Security surcharge 5,25
Petties 8,50
------------
Amount 2521,75
(A formázás nem az én művem, emailben is így jött!)
EUR-HUF árfolyamért én ide szoktam látogatni, mert látszik a görbe visszamenőleg is jó sokáig. Mára 279,56-ot mutat, tehát a végösszeg Ft-ban (kerekítve): 705 e Ft. (Ez készpénzes fizetés esetén van így, PayPal-nél +3,5%)
Tekintve, hogy az Airmax Cargos ajánlat is ekörül van, és a Petshipping a honlap alapján (illetve egy kedves barátom elmesélése alapján az előbbit illetően) rokonszenvesebb (ráadásul őket pozitívan ajánlották). Váltottunk is néhány levelet az ügyintéző sráccal.
Mivel van egy leányzó, aki szintén szeretné az enyémmel talán egyidőben utaztatni kedvencét, kértem egy dupla ajánlatot is a GK-tól: 4382 euró, azaz 1 226 960 Ft összesen, kutyánként 613 480 Ft. Azért ez egész jó :) 90e Ft kedvezmény!
A Budapestről való Frankfurtba kiszállításra egy magyar tenyésztőt ajánlott: Szigeti Miklóst, merthogy vele már kapcsolatban vannak, és amúgy is kéthetente jár ki, vinni a kutyákat a frankfurti reptérre. Nosza, felvettem vele a kapcsolatot. Ez már kissé döcögősebb volt, mert véletlenül sem ugyanazokkal a számokkal dolgozik:
A GK-nak (Gradlyn Kennels) ezek a méretek kellettek:
[caption id="attachment_179" align="alignnone" width="346" caption="Petshipping méretek"]
[/caption]
Szigeti Miklósnak főképp a kutya marmagassága, tömege, szállítás idejében való kora és fajtája kellett. Ezeket még nem adtam meg neki teljeskörűen, mert Barni marmagasságát nem tudtam, és bent a munkahelyemen nem is tudtam megmérni :P
Az ő leveléből az idetartozó lényeg:
"Ha tudom a kutya kért méreteit akkor tudom a pontos árat.Ausztrália és Uj Zéland a legdrágább légiszállítások....A közúti szállítás és ügyintézési díj ezen felül szállításonként 70-100 EURO. Egy ilyen méretű kutya szállítáésa az USA-ba összesen 700 EURO lenne. Legutobb Melburnbe egy weimari vizsla szállítása 2500 EURO voltaz egy mérettel nagyobb ketrecben ment."
Adjuk össze, felső hangon számolva:
Azt hiszem, ez már egész elfogadható.
Kutyások bátran kérdezzenek, akár privátban is! (ha valaki kommentel, úgyis látszik az emailcíme, amit csak én tudok olvasni)!
Position Price in EURO
Airfreight incl. handling 2.230,85
Animals: 1
Crates: 1*500() [101/67/75 cm]
(x)- incl. 0,00
Animal station and sealing 45,00
AWB-Fee 25,00
Transit permit fee in Singapore 45,00
Veterinray-handling 25,00
Veterinary charges 85,00
AVI-Fee 28,00
Fuel surcharge 24,15
Security surcharge 5,25
Petties 8,50
------------
Amount 2521,75
(A formázás nem az én művem, emailben is így jött!)
EUR-HUF árfolyamért én ide szoktam látogatni, mert látszik a görbe visszamenőleg is jó sokáig. Mára 279,56-ot mutat, tehát a végösszeg Ft-ban (kerekítve): 705 e Ft. (Ez készpénzes fizetés esetén van így, PayPal-nél +3,5%)
Tekintve, hogy az Airmax Cargos ajánlat is ekörül van, és a Petshipping a honlap alapján (illetve egy kedves barátom elmesélése alapján az előbbit illetően) rokonszenvesebb (ráadásul őket pozitívan ajánlották). Váltottunk is néhány levelet az ügyintéző sráccal.
Mivel van egy leányzó, aki szintén szeretné az enyémmel talán egyidőben utaztatni kedvencét, kértem egy dupla ajánlatot is a GK-tól: 4382 euró, azaz 1 226 960 Ft összesen, kutyánként 613 480 Ft. Azért ez egész jó :) 90e Ft kedvezmény!
A Budapestről való Frankfurtba kiszállításra egy magyar tenyésztőt ajánlott: Szigeti Miklóst, merthogy vele már kapcsolatban vannak, és amúgy is kéthetente jár ki, vinni a kutyákat a frankfurti reptérre. Nosza, felvettem vele a kapcsolatot. Ez már kissé döcögősebb volt, mert véletlenül sem ugyanazokkal a számokkal dolgozik:
A GK-nak (Gradlyn Kennels) ezek a méretek kellettek:
[caption id="attachment_179" align="alignnone" width="346" caption="Petshipping méretek"]
[/caption]Szigeti Miklósnak főképp a kutya marmagassága, tömege, szállítás idejében való kora és fajtája kellett. Ezeket még nem adtam meg neki teljeskörűen, mert Barni marmagasságát nem tudtam, és bent a munkahelyemen nem is tudtam megmérni :P
Az ő leveléből az idetartozó lényeg:
"Ha tudom a kutya kért méreteit akkor tudom a pontos árat.Ausztrália és Uj Zéland a legdrágább légiszállítások....A közúti szállítás és ügyintézési díj ezen felül szállításonként 70-100 EURO. Egy ilyen méretű kutya szállítáésa az USA-ba összesen 700 EURO lenne. Legutobb Melburnbe egy weimari vizsla szállítása 2500 EURO voltaz egy mérettel nagyobb ketrecben ment."
Adjuk össze, felső hangon számolva:
- közúti szállítás Barninak: 100 euró, kb. 30e Ft (annál feljebb csak nem megy :))
- repülőjegy a GK-tól, 2 kutyás kedvezmény esetén: 2190 euró, azaz 615 e Ft
- összesen: 645 000 Ft (árfolyamtól függően persze változhat!)
Azt hiszem, ez már egész elfogadható.
Kutyások bátran kérdezzenek, akár privátban is! (ha valaki kommentel, úgyis látszik az emailcíme, amit csak én tudok olvasni)!
Egy mindenkiért és mindenki (a résztvevők közül) egyetért abban, hogy nehezen jött össze a mai túra, viszont végül minden jól jött ki :)
Az én bénázásom révén a péntek késő délutáni defektet és a sikertelen beszerzési, javítási kísérleteket követően még úgy tértünk nyugovóra Gabival, hogy ebből bizony nem lesz semmi. Éjszaka Bence is sokszor keltett fel, mert szegényke ugye kapott oltást a hét elején, aztán jön az egyik foga is, meg szegényke furamód takonykóros is lett :(
Szombat reggel 5-kor ébresztett hát minket őkelme, ami végeredményben előny lett, nem hátrány, mert így - éjszaka megszállt az isteni sugallat - volt idő még az ötletek kipróbálására. Hogy aztán miért toltam el kétszer is a biciklit a benzinkúthoz, arról már inkább nem számolnék be ;-) annyira nem szeretném, hogy romoljon az észbeli képességeimre vonatkozó előzetes becslésetek (lehet, hogy nem indult magasról, de ez lehúzná, higgyétek el :-P).
Bandiék oldaláról azért hiúsult meg majdnem az esemény, mert az édesanyja jött hozzájuk látogatóba, de aztán mégiscsak eljöttek ők is (mármint nem az anyukájával!)
Szóval a vonat 10:07-kor indult a Nyugatiból, részünkről pedig hn 9 körülre vált biztossá, hogy műszaki okok immár nem korlátozzák a részvételünket! Eltekertünk a pályaudvarra (a budai bringaúton az építkezések miatt távolról sem kellemes mostanság közlekedni), vettünk jegyet, aztán felmálházódtunk a vonatra. Jó hosszú volt, alig voltak rajta, a bringákat is simán be tudtuk állítani a helyükre.
Bandit felhívtam, de ők elmentek egy korábbi, ám nem zónázó vonattal, úgyhogy majd Vácott megvárnak, úgysem érnek sokkal hamarabb. Kb. fél óra alatt már meg is érkeztünk, a várost átszelve Nepomuki Szent János szobránál csörögtem rá Bandira ismét.
Vajon hol is vártak? Persze, hogy a legközelebbi kiskocsmában :) Volt vagy 500 méterre, úgyhogy néhány perc elteltével lelkesen üdvözöltük egymást, és végre együtt volt a mai 5-fős csapat: Márti (őt eddig nem ismertük, de érdemes volt ezt a hiányt ma bepótolni :)), Vali, Bandi meg mi ketten.
Nekivágtunk hát az egyszer már bejárt útvonalnak! Időnként (elég gyakran) hatalmas széllel kellett szembenéznünk (szó szerint), és akármilyen irányba mentünk, az mindig szemből fújt. Így némileg nehezebb volt tekerni, de azért ez nagyon nem szegte kedvünket! (Hátha Wellingtonba kerülünk majd, a Szeles városhoz pedig jó kis bemelegítés egy-egy ilyen alkalom ;-))
Mivel nem nagyon változtattunk az útirányon, a részleteket nem írom le ismét, a következő képek úgyis magukért beszélnek:
[caption id="attachment_188" align="alignnone" width="477" caption="Gabi gólyája"]
[/caption]
[caption id="attachment_187" align="alignnone" width="476" caption="Én és a paripám, háttérben vár"]
[/caption]
[caption id="attachment_186" align="alignnone" width="476" caption="Zebegény előtt nem sokkal"]
[/caption]
Jó hangulatban telt az egész kirándulás, az időre igazából nem lehetett panasz, kellemesen sütött a nap, a Duna mentén nem volt rekkenő hőség sem, örömmel kerekeztünk végig. Na jó, Márti időnként már azt sem tudta, hogyan szálljon le a bringáról, két élve nem ült nyeregben. De azért ő is hősiesen tekert és tekert és tekert (ha ő írná a bejegyzést, még hozzájönne legalább 15 "és tekert ..." :o))
A határon lévő vasúti hídon most úgy fényképeztünk, hogy látsszon a határt jelző táblácska is!
[caption id="attachment_185" align="alignnone" width="476" caption="Bandi a hídon a határnál :)"]
[/caption]
Ezután pedig már nagyon hamar Helembára értünk. Gabival előretepertünk, kikértük a jól megérdemelt, gyöngyöző söröcskét, hogy a megfáradt, lemaradt sporttársak még nagyobb örömmel csüccsenjenek le a kis teraszon.
A temetőt is meg kellett látogatni újra, mert hát Márti még nem látta :o)
Garamkövesd (asszem Kamenica nad Hronom, jól írom, Bandi? - megnézhetném neten is, de az nem az igazi :o)) most messzibbnek tűnt mint múltkor, de gyakorlatilag (10 perc eltéréssel) ugyanannyi idő kellett az idejutáshoz a túra elejétől számítva, mint múltkor. Itt most szerencsére nem hallottam a Forma 1 időmérő végét! :o) (Csak este a hírekben, mielőtt letöltöttem volna :( ). A jóleső sör itt sem maradt el ;-)
Párkány már nagyon közel volt innen, szerintem negyed óra alatt oda is értünk. Áthajtottunk Bandival az "élet vizén" még egyszer, a Dunaparton megebédeltünk egy kellemes kerthelyiségben. A többiek sztrapacskát ettek, én meg az egy szem rántott sajton kívül nem találtam semmi vegát az étlapon, de azt most nem kívántam (a Kung Paoval is szemeztem, de aztán a pincérlány felvilágosított, hogy az csirkés), úgyhogy maradt a sima sült krumpli sörrel.
Gabi és Bandi a sztrapihoz kértek savanyúságot, amivel hagyományt teremtettek, mert ott még senki sem kért ilyet, úgyhogy megalapoztuk azt, hogy következő alkalommal már emlékezzenek ránk :o) ("Na, megint itt vannak a h.lye magyarok, akik savanyúsággal eszik a sztrapacskát..." :D)
[caption id="attachment_184" align="alignnone" width="476" caption="A Mária Valéria hídon"]
[/caption]
Mivel kicsit elhúztuk az ebédet, nagyon kellett sietni a vasútállomásra. Gabi + én előre is tekertünk, mert mindenképp el akartuk érni a 18:08-as vonat. Sikerült is 11 perccel hamarabb odaérni (most nem kerültünk úgy, mint múltkor Bandi és Józsi vezetésével), de aztán - már a vonaton ülve - felbukkant Márti is az ablak külső oldalán, Vali a nyomában. Bandi még vett jegyet meg sört meg csokit, aztán szépen komótosan, 18:07-kor feltette bringáját a vonatra és lezöttyent mellénk :)
Én több sört már nem kértem, de amit kaptam, azt másnap ittam meg a Forma 1 közben, és Bandira gondoltam, amikor kibontottam! (ahogy ígértem is, Bandi!)
Összességében nagyon jól sikerült ismételten a kerékpáros túra, még júliusban megejtünk egyet búcsúzásképp!
Remélem Márti azóta regenerálódott, és nem szegte kedvét a következő alkalomtól ez a kis fáradtság :-P
Az én bénázásom révén a péntek késő délutáni defektet és a sikertelen beszerzési, javítási kísérleteket követően még úgy tértünk nyugovóra Gabival, hogy ebből bizony nem lesz semmi. Éjszaka Bence is sokszor keltett fel, mert szegényke ugye kapott oltást a hét elején, aztán jön az egyik foga is, meg szegényke furamód takonykóros is lett :(
Szombat reggel 5-kor ébresztett hát minket őkelme, ami végeredményben előny lett, nem hátrány, mert így - éjszaka megszállt az isteni sugallat - volt idő még az ötletek kipróbálására. Hogy aztán miért toltam el kétszer is a biciklit a benzinkúthoz, arról már inkább nem számolnék be ;-) annyira nem szeretném, hogy romoljon az észbeli képességeimre vonatkozó előzetes becslésetek (lehet, hogy nem indult magasról, de ez lehúzná, higgyétek el :-P).
Bandiék oldaláról azért hiúsult meg majdnem az esemény, mert az édesanyja jött hozzájuk látogatóba, de aztán mégiscsak eljöttek ők is (mármint nem az anyukájával!)
Szóval a vonat 10:07-kor indult a Nyugatiból, részünkről pedig hn 9 körülre vált biztossá, hogy műszaki okok immár nem korlátozzák a részvételünket! Eltekertünk a pályaudvarra (a budai bringaúton az építkezések miatt távolról sem kellemes mostanság közlekedni), vettünk jegyet, aztán felmálházódtunk a vonatra. Jó hosszú volt, alig voltak rajta, a bringákat is simán be tudtuk állítani a helyükre.
Bandit felhívtam, de ők elmentek egy korábbi, ám nem zónázó vonattal, úgyhogy majd Vácott megvárnak, úgysem érnek sokkal hamarabb. Kb. fél óra alatt már meg is érkeztünk, a várost átszelve Nepomuki Szent János szobránál csörögtem rá Bandira ismét.
Vajon hol is vártak? Persze, hogy a legközelebbi kiskocsmában :) Volt vagy 500 méterre, úgyhogy néhány perc elteltével lelkesen üdvözöltük egymást, és végre együtt volt a mai 5-fős csapat: Márti (őt eddig nem ismertük, de érdemes volt ezt a hiányt ma bepótolni :)), Vali, Bandi meg mi ketten.
Nekivágtunk hát az egyszer már bejárt útvonalnak! Időnként (elég gyakran) hatalmas széllel kellett szembenéznünk (szó szerint), és akármilyen irányba mentünk, az mindig szemből fújt. Így némileg nehezebb volt tekerni, de azért ez nagyon nem szegte kedvünket! (Hátha Wellingtonba kerülünk majd, a Szeles városhoz pedig jó kis bemelegítés egy-egy ilyen alkalom ;-))
Mivel nem nagyon változtattunk az útirányon, a részleteket nem írom le ismét, a következő képek úgyis magukért beszélnek:
[caption id="attachment_188" align="alignnone" width="477" caption="Gabi gólyája"]
[/caption][caption id="attachment_187" align="alignnone" width="476" caption="Én és a paripám, háttérben vár"]
[/caption][caption id="attachment_186" align="alignnone" width="476" caption="Zebegény előtt nem sokkal"]
[/caption]Jó hangulatban telt az egész kirándulás, az időre igazából nem lehetett panasz, kellemesen sütött a nap, a Duna mentén nem volt rekkenő hőség sem, örömmel kerekeztünk végig. Na jó, Márti időnként már azt sem tudta, hogyan szálljon le a bringáról, két élve nem ült nyeregben. De azért ő is hősiesen tekert és tekert és tekert (ha ő írná a bejegyzést, még hozzájönne legalább 15 "és tekert ..." :o))
A határon lévő vasúti hídon most úgy fényképeztünk, hogy látsszon a határt jelző táblácska is!
[caption id="attachment_185" align="alignnone" width="476" caption="Bandi a hídon a határnál :)"]
[/caption]Ezután pedig már nagyon hamar Helembára értünk. Gabival előretepertünk, kikértük a jól megérdemelt, gyöngyöző söröcskét, hogy a megfáradt, lemaradt sporttársak még nagyobb örömmel csüccsenjenek le a kis teraszon.
A temetőt is meg kellett látogatni újra, mert hát Márti még nem látta :o)
Garamkövesd (asszem Kamenica nad Hronom, jól írom, Bandi? - megnézhetném neten is, de az nem az igazi :o)) most messzibbnek tűnt mint múltkor, de gyakorlatilag (10 perc eltéréssel) ugyanannyi idő kellett az idejutáshoz a túra elejétől számítva, mint múltkor. Itt most szerencsére nem hallottam a Forma 1 időmérő végét! :o) (Csak este a hírekben, mielőtt letöltöttem volna :( ). A jóleső sör itt sem maradt el ;-)
Párkány már nagyon közel volt innen, szerintem negyed óra alatt oda is értünk. Áthajtottunk Bandival az "élet vizén" még egyszer, a Dunaparton megebédeltünk egy kellemes kerthelyiségben. A többiek sztrapacskát ettek, én meg az egy szem rántott sajton kívül nem találtam semmi vegát az étlapon, de azt most nem kívántam (a Kung Paoval is szemeztem, de aztán a pincérlány felvilágosított, hogy az csirkés), úgyhogy maradt a sima sült krumpli sörrel.
Gabi és Bandi a sztrapihoz kértek savanyúságot, amivel hagyományt teremtettek, mert ott még senki sem kért ilyet, úgyhogy megalapoztuk azt, hogy következő alkalommal már emlékezzenek ránk :o) ("Na, megint itt vannak a h.lye magyarok, akik savanyúsággal eszik a sztrapacskát..." :D)
[caption id="attachment_184" align="alignnone" width="476" caption="A Mária Valéria hídon"]
[/caption]Mivel kicsit elhúztuk az ebédet, nagyon kellett sietni a vasútállomásra. Gabi + én előre is tekertünk, mert mindenképp el akartuk érni a 18:08-as vonat. Sikerült is 11 perccel hamarabb odaérni (most nem kerültünk úgy, mint múltkor Bandi és Józsi vezetésével), de aztán - már a vonaton ülve - felbukkant Márti is az ablak külső oldalán, Vali a nyomában. Bandi még vett jegyet meg sört meg csokit, aztán szépen komótosan, 18:07-kor feltette bringáját a vonatra és lezöttyent mellénk :)
Én több sört már nem kértem, de amit kaptam, azt másnap ittam meg a Forma 1 közben, és Bandira gondoltam, amikor kibontottam! (ahogy ígértem is, Bandi!)
Összességében nagyon jól sikerült ismételten a kerékpáros túra, még júliusban megejtünk egyet búcsúzásképp!
Remélem Márti azóta regenerálódott, és nem szegte kedvét a következő alkalomtól ez a kis fáradtság :-P
Na, megnéztük tegnap az új Star Trek filmet (kicsit bosszantó, hogy semmi alcíme nincsen, majd évek múlva csak úgy fogjuk emlegetni, hogy Star Trek 2009? Mintha valami szoftver lenne, nem? :))
Én nem vagyok Star Trek rajongó, csak szimplán szeretem a sci-fit (a klasszikus, elgondolkodtató fajtát is, meg az SW ST jellegű limonádékat is). Nekem kellemes meglepetés volt maga a film, szerintem jól összehozták. A korábbi részek nagy rajongói nem biztos, hogy odáig vannak érte, mert jócskán eltér a stílusa az én véleményem szerint.
Nem fogom bőséggel kivesézni, már többször próbáltam komolyan kritika jellegű véleményt írni, de egyszer sem jött igazán össze :)
A történet talán a leggyengébb pontja az egésznek, de arra is azt mondom, hogy simán hozza az elfogadható szintet. Van benne (jó)néhány következetlenség, ok-okozat nem mindig passzol össze, illetve ebből az előzményből logikusan nem következhetnek az előző filmrészek. De azért nem ebből van több, úgyhogy összességében nem zavaró.
A megvalósítás már tényleg jó, az akciójelenetek nincsenek túlsúlyban, amikor pedig azok kerülnek előtérbe, akkor annyira gyorsan történik minden, hogy az embernek amúgy sincs esélye bármiféle hibát felfedezni, plussz magával ragadják az események.
A szereplők is jól eltaláltak. Már több helyen olvastam, hogy Kirk kapitány karaktere sokkal hitelesebb Chris Pine előadásában, mint anno volt T. J. Hookerként (alias William Shatner - tőle egyébként olvastam egy Star Trek könyvet is anno, hát vagy a fordítás volt nagyon rossz, vagy az eredeti, mindenesetre nagyon arrogáns, beképzelt személyiség képét árasztotta magából az íróra nézve). Spock is egész jó volt, a kis néger lány már kevésbé nyerte el a tetszésemet (jó, külsőre kellemes megjelenése volt, de vagy túljátszotta a szerepét, vagy ilyennek találták ki magát a karaktert, és nekem túl sok volt), de számomra az igazi Pike kapitány volt, akit Bruce Greenwood személyesített meg!
Nem hiszem, hogy igazán ismert színész, de kedvenc sorozatomban, a Nowhere man-ben (magyarul az RTL klub adta Neve senki címmel, később még az AXN is vetítette) oltári módon megkedveltem. Látta esetleg valaki azt? Ha ismeritek a Hálózat csapdájában c. filmet, na az egy silány utánzat történet tekintetében. Mel Gibson Összeesküvés-elmélet filmje is csak távolról kullog utána. Mindegy, igény esetén arról is írhatok pár sort.
Szóval visszatérve a Star Trek 2009-re, ami az igazi erőssége a filmnek, az a szinergiából adódó hangulat. Külön-külön egyik komponens sem kiemelkedő, viszont összegyúrva nagyon jó hangulatot tudtak megalapozni, ami végigkísérte a filmet. Egyszer sem gondoltam azt, hogy "de várom már a végét", ebben a közel két órában fenn tudták tartani az érdeklődésemet, és élveztem is a filmet elejétől a végéig.
Aki szereti az űr sci-fi hangulatát, nincs 30 régi Star Trek poszter a szobája falán, a szellemi táplálékot nem a moziban kívánja elfogyasztani, annak bátran ajánlom!
Értékelésem: 76%
Én nem vagyok Star Trek rajongó, csak szimplán szeretem a sci-fit (a klasszikus, elgondolkodtató fajtát is, meg az SW ST jellegű limonádékat is). Nekem kellemes meglepetés volt maga a film, szerintem jól összehozták. A korábbi részek nagy rajongói nem biztos, hogy odáig vannak érte, mert jócskán eltér a stílusa az én véleményem szerint.
Nem fogom bőséggel kivesézni, már többször próbáltam komolyan kritika jellegű véleményt írni, de egyszer sem jött igazán össze :)
A történet talán a leggyengébb pontja az egésznek, de arra is azt mondom, hogy simán hozza az elfogadható szintet. Van benne (jó)néhány következetlenség, ok-okozat nem mindig passzol össze, illetve ebből az előzményből logikusan nem következhetnek az előző filmrészek. De azért nem ebből van több, úgyhogy összességében nem zavaró.
A megvalósítás már tényleg jó, az akciójelenetek nincsenek túlsúlyban, amikor pedig azok kerülnek előtérbe, akkor annyira gyorsan történik minden, hogy az embernek amúgy sincs esélye bármiféle hibát felfedezni, plussz magával ragadják az események.
A szereplők is jól eltaláltak. Már több helyen olvastam, hogy Kirk kapitány karaktere sokkal hitelesebb Chris Pine előadásában, mint anno volt T. J. Hookerként (alias William Shatner - tőle egyébként olvastam egy Star Trek könyvet is anno, hát vagy a fordítás volt nagyon rossz, vagy az eredeti, mindenesetre nagyon arrogáns, beképzelt személyiség képét árasztotta magából az íróra nézve). Spock is egész jó volt, a kis néger lány már kevésbé nyerte el a tetszésemet (jó, külsőre kellemes megjelenése volt, de vagy túljátszotta a szerepét, vagy ilyennek találták ki magát a karaktert, és nekem túl sok volt), de számomra az igazi Pike kapitány volt, akit Bruce Greenwood személyesített meg!
Nem hiszem, hogy igazán ismert színész, de kedvenc sorozatomban, a Nowhere man-ben (magyarul az RTL klub adta Neve senki címmel, később még az AXN is vetítette) oltári módon megkedveltem. Látta esetleg valaki azt? Ha ismeritek a Hálózat csapdájában c. filmet, na az egy silány utánzat történet tekintetében. Mel Gibson Összeesküvés-elmélet filmje is csak távolról kullog utána. Mindegy, igény esetén arról is írhatok pár sort.
Szóval visszatérve a Star Trek 2009-re, ami az igazi erőssége a filmnek, az a szinergiából adódó hangulat. Külön-külön egyik komponens sem kiemelkedő, viszont összegyúrva nagyon jó hangulatot tudtak megalapozni, ami végigkísérte a filmet. Egyszer sem gondoltam azt, hogy "de várom már a végét", ebben a közel két órában fenn tudták tartani az érdeklődésemet, és élveztem is a filmet elejétől a végéig.
Aki szereti az űr sci-fi hangulatát, nincs 30 régi Star Trek poszter a szobája falán, a szellemi táplálékot nem a moziban kívánja elfogyasztani, annak bátran ajánlom!
Értékelésem: 76%