Ma este megnéztem Rebivel közösen a Legyetek jók, ha tudtok c. olasz filmet.
Hogy miért pont most, amikor már legalább egy éve megvan a lemez? A múlt héten, mikor a Mecsek 30-ra utaztunk, az autóban Rebeka és Veronika egyre csak ezt a dalt énekelték. Persze a magyar, Napoleon Boulevard féle változatát, ami csak dallamában közös a filmmel. Bár be kell vallanom tudatlanságomat, akkor ezt még nem tudtam. Viszont az azóta a fejemben járó dallamnak (amit csak a Mulan zenéje 'homályosít' el, mert Bence naponta legalább 3-szor megnézi és hallgatja ;)) köszönhetően most már tudom, mert megnéztem.
Igazán szép, szívet örvendeztető élmény. Mint film, nagyjából semleges, de ennek nem is ez a lényege, nem is részletezem tovább ezt az oldalát, mert mondanivalójával (és Johny Dorelli, alias Fülöp atya felejthetetlen alakításával) egyszerűen elfeledtet minden mást.
(Teljesen szubjektív vélemény következik!)
Én a vallás és az egyház különbségének elmondását fedeztem fel benne. Persze ez a két fogalom mindenkinek mást jelent, úgyhogy némi tisztázásra szorul, hogy én mit is értek alattuk.
Mivel a történet a kereszténységről szól, valamint itt, Európa közepén jómagam is a keresztény kultúrkörbe születtem bele, ezeket az értékeket ismerem leginkább (vagy mert ezeket oktatják, vagy mert ezek kifejezett ellentétét látom), a fenti két fogalmat célszerű átvezetni erre a területre.
Én magam hivatalosan nem vagyok egyik egyháznak sem tagja, nem járok misére ... de templomba igen. Van egy Szent Ritának felszentelt templom Budapesten a Mária utcában, ahová mindig betérek, amikor arra járok (mostanában sajnos elég ritkán vezet arrafelé az utam), kicsit megpihenek (főképp lelkileg), átgondolom életem dolgait, amik épp nagyon foglalkoztatnak. Minden egyes alkalommal vidáman, örömmel telve lépek ki Szent Ritától (akinek érdekes módon május 22-én van a napja, amikor is én megszülettem e világra "néhány" évvel ezelőtt).
Nem olvastam még el teljes egészében a Bibliát, amire nem vagyok büszke, de egyáltalán nem is szégyellem. A lényeg megvan bennem is (mint ahogy minden emberi lényben). A szívemben és a lelkemben tisztában vagyok Jézus tanításaival, mégha nem is tudnám megfogalmazni őket, de nap mint nap azok szerint igyekszem élni. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de minden apróságnak örülök, és minden apróság új erőt ad a következő lépéshez. Az ember érzi, mi a helyes és mi nem.
Esténként egy imával hálát adok azért, mert az élet szép, és mert az én életem is szép, egyszerűen minden napban sok-sok örömöt tudok felfedezni :)
Röviden szólva hát, vallásos vagyok, de nem egyház tagjaként. Nekem így felel meg, így tudom követni azokat az elveket, melyeket alapvetőeknek gondolok az élet(em)ben. Távol áll tőlem továbbá, hogy akik érzésük szerint bármely egyház tagjai, azokat valamilyen szempontból is hibát követőknek gondoljak. Úgy, ahogyan nekem ez a megfelelő, úgy nekik is az, amit önmaguknak választottak.
Fülöp atya (akinek ünnepe hogy, hogy nem, szintén májusra esik méghozzá 26-ára) számomra ezt mutatta meg. Ő is szíve szerint cselekedett, és ebből fakadóan tükrözték tettei a Szentírásban foglaltakat, nem pedig fordítva. Saját hite valami belsőbb forrásból származhatott, talán ugyanabból, amiből az írás eredeztethető...
Hálás vagyok, és szívből örülök neki, hogy megnézhettem, átérezhettem ezt a történetet (külön fontos, hogy ez pont ezen a héten esett meg, de az már egy másik történet...)
Hogy miért pont most, amikor már legalább egy éve megvan a lemez? A múlt héten, mikor a Mecsek 30-ra utaztunk, az autóban Rebeka és Veronika egyre csak ezt a dalt énekelték. Persze a magyar, Napoleon Boulevard féle változatát, ami csak dallamában közös a filmmel. Bár be kell vallanom tudatlanságomat, akkor ezt még nem tudtam. Viszont az azóta a fejemben járó dallamnak (amit csak a Mulan zenéje 'homályosít' el, mert Bence naponta legalább 3-szor megnézi és hallgatja ;)) köszönhetően most már tudom, mert megnéztem.
Igazán szép, szívet örvendeztető élmény. Mint film, nagyjából semleges, de ennek nem is ez a lényege, nem is részletezem tovább ezt az oldalát, mert mondanivalójával (és Johny Dorelli, alias Fülöp atya felejthetetlen alakításával) egyszerűen elfeledtet minden mást.
(Teljesen szubjektív vélemény következik!)
Én a vallás és az egyház különbségének elmondását fedeztem fel benne. Persze ez a két fogalom mindenkinek mást jelent, úgyhogy némi tisztázásra szorul, hogy én mit is értek alattuk.
- Vallás - az ember egyéni, eredendően benne lévő erkölcsi rendje, amely meghatározza azt, hogy miként cselekszik az élet különböző helyzeteiben, a mindennapokban, vagy amikor a sorsdöntő lépések ideje következik el
- Egyház - amikor a vallás intézményesül, a tanítások írott formába rendeződnek, onnantól az új rendszer óhatatlanul valamilyen mértékben elkezd belemerevedni saját formájába, elveszíti rugalmasságát, és amikor már túlhaladottá válik, elsődlegesen önmaga fenntartása a célja
Mivel a történet a kereszténységről szól, valamint itt, Európa közepén jómagam is a keresztény kultúrkörbe születtem bele, ezeket az értékeket ismerem leginkább (vagy mert ezeket oktatják, vagy mert ezek kifejezett ellentétét látom), a fenti két fogalmat célszerű átvezetni erre a területre.
Én magam hivatalosan nem vagyok egyik egyháznak sem tagja, nem járok misére ... de templomba igen. Van egy Szent Ritának felszentelt templom Budapesten a Mária utcában, ahová mindig betérek, amikor arra járok (mostanában sajnos elég ritkán vezet arrafelé az utam), kicsit megpihenek (főképp lelkileg), átgondolom életem dolgait, amik épp nagyon foglalkoztatnak. Minden egyes alkalommal vidáman, örömmel telve lépek ki Szent Ritától (akinek érdekes módon május 22-én van a napja, amikor is én megszülettem e világra "néhány" évvel ezelőtt).
Nem olvastam még el teljes egészében a Bibliát, amire nem vagyok büszke, de egyáltalán nem is szégyellem. A lényeg megvan bennem is (mint ahogy minden emberi lényben). A szívemben és a lelkemben tisztában vagyok Jézus tanításaival, mégha nem is tudnám megfogalmazni őket, de nap mint nap azok szerint igyekszem élni. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de minden apróságnak örülök, és minden apróság új erőt ad a következő lépéshez. Az ember érzi, mi a helyes és mi nem.
Esténként egy imával hálát adok azért, mert az élet szép, és mert az én életem is szép, egyszerűen minden napban sok-sok örömöt tudok felfedezni :)
Röviden szólva hát, vallásos vagyok, de nem egyház tagjaként. Nekem így felel meg, így tudom követni azokat az elveket, melyeket alapvetőeknek gondolok az élet(em)ben. Távol áll tőlem továbbá, hogy akik érzésük szerint bármely egyház tagjai, azokat valamilyen szempontból is hibát követőknek gondoljak. Úgy, ahogyan nekem ez a megfelelő, úgy nekik is az, amit önmaguknak választottak.
Fülöp atya (akinek ünnepe hogy, hogy nem, szintén májusra esik méghozzá 26-ára) számomra ezt mutatta meg. Ő is szíve szerint cselekedett, és ebből fakadóan tükrözték tettei a Szentírásban foglaltakat, nem pedig fordítva. Saját hite valami belsőbb forrásból származhatott, talán ugyanabból, amiből az írás eredeztethető...
Hálás vagyok, és szívből örülök neki, hogy megnézhettem, átérezhettem ezt a történetet (külön fontos, hogy ez pont ezen a héten esett meg, de az már egy másik történet...)
0 comments: