Reggel kellemesen ;-) korán kellett felkelni, hogy időben tudjunk elindulni. Ez f6-ot jelentett, és általában nem szeretünk ilyen hamar kiugrani az ágyikóból, most könnyen ment. 6-kor már pakolásztuk kifelé a cuccokat, aztán már suhantunk is Zobákpuszta felé.
5-en vágtunk neki a túrának, de Ilovay Zsuzsával csak a Rajtban találkoztunk. A kocsiban négyen utaztunk, én voltam a sofőr, Gabi a navigátor, a lányok (Rebi & Veronika) meg a rádió :o) Odafelé még meg tudtak egyezni, hogy miről énekeljenek, úgyhogy daltól volt hangos az autó :)
A hársfa utcai Aranycipó boltban oltári finom pékárut sikerült vennünk reggelire, amit jóízűen el is fogyasztottunk (bárcsak máshol is sütnének ilyen finomakat - biztos sütnek is, de mi kevés ilyen helyet ismerünk :( ).
Zobákpusztára 7:10 körül érkeztünk meg, ahol csípős hideg fogadott. Igyekeztünk hamar elrajtolni (sikerült azt is megbeszélni, hogy bár a 15-ös táv még nem indult el hivatalosan, megengedték, hogy együtt indulhassunk f8-kor).
Csodaszép, hűvős, friss, erdei illatok szálltak az erdőben, élmény volt ismét a Keleti-Mecsek sűrűjében barangolni! Püspökszentlászlóig együtt sétáltunk mind az 5-en, ott viszont elágazott a 30-as táv,
és mi egy meredek kaptatón felfelé vettük utunkat a Mária kápolna felé. Gabi talált magának két botocskát, amik nagy segítségére voltak az elkövetkezőkben.
A kápolnától a Zengőre vezető útvonal volt eléggé megterhelő. Ott sokan nehezen szedték a levegőt és a lábaikat :) Zsömle-kutya viszont frissen szaporázta négylábú lépteit, és egy kicsit még pózolni is volt ideje :)
Néhány pihenés és újbóli nekigyűrkőzést követően mi is feljutottunk a csúcsra! Hurrá! Edina és Józsi voltak a pontőrők, akikkel kb. 1 éve találkoztunk utoljára. Felmásztunk (még egyszer, utoljára talán) a toronyba is, és körbenéztünk e gyönyörű vidéken:
Ezt követően - szőlőcukortól új energiára kapva - lefelé haladtunk és útközben Bánáti Bazsarózsát is láttunk! Ez a virág egész Európában csak itt található meg!
A P+-ig bandukoltunk meredeken lefelé, ahonnan igazán kellemes, enyhén lejtő szakasz következett.
A Skóciai Szent Margit tanösvényen tettük meg a következő km-eket a Szép Ilonka kilátóig. Ezen a tájon már érzékelhető volt az elmúlt napok esőzésének hatása. Sőt, szemerkélni is kezdett, aminek annyira nem örültünk, mert azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy megismétlődik a tegnapi vihar. Kis lélekemelő sütivel búcsúztunk a 3. EP-től (ahol Zsömlével ismételten találkoztunk ;))
Lefelé Réka völgybe volt már sár bőven, szegény Gabi csúszkált is rendesen. Közben egyre jobban rákezdett az eső, de seggrecsüccs nélkül megérkeztünk a völgybe. Nem sokat mehettünk azonban szintben, mert hamar el kellett kanyarodnunk északra, felfelé egy sáros, középmeredek, keskeny ösvényen. Itt már nem volt elég a két bot, én is vigyáztam hátulról, hogy Kedvesemnek csak a cipője legyen sáros :)
Monoton kapaszkodást követően felküzdöttük magunkat egy vadászlakig, ahol elfogyaztottunk egy hagymás pogácsát. Azt gondoltuk, hogy az innen Óbányáig tartó lejtő majd egy kis felüdülés lesz. Annyiban az volt, hogy az eső alábhagyott, de a másfél sávos traktorúton akkora sár volt, ami már a zselici túrákra emlékeztetett. Volt is néhány esésveszélyes pont, de megúsztuk őket :) Mire a faluba beértünk, már a nap is kisütött ;-)
A pontnál finom házi sütit foghattunk magunknak, sőt még Lórinak is kikuncsorogtunk egyet, amit ő nagy kegyesen nekünk adott :P
Innentől a hagyományos, Óbánya-Kisújbánya szakasz következett a patak mentén, Csepegő sziklával, kis (most éppen leeresztett) tavakkal. Gabinak ez volt a holtpont rész, de nekem is kissé monotonra sikeredett.
Valahogy mégis hamar átértünk Kúb-ra, ami szerintem sokkal kevésbé barátságos falu, mint Ób, meg egy kicsit magába zárkózó. Nem úgy, mint a nénik a pontnál, akik oltári barátságosan fogadtak minket :) Ráadásul házi diós süti is volt!
Középrövid, műutas emelkedő után értünk fel a cigány-hegyi elágazáshoz, ahol az 50-es táv elágazott, mi pedig kihagytuk a hegyet a megújult kilátóval.
Innentől egy kellemes (és Istennek hála napsütéses! :)) sétálós rész jött, csak szegény Gabim kezdett elfáradni. Viszont a táj szemet gyönyörködtető:
Megérkezvén a Szederindás kúthoz, megkaptuk a várva várt csokit! :) (Rumos-kakaós meg kókuszos szeleteket választottunk és feleztünk.) Az ezutáni japán (fehér alapon piros kör) szakasz eléggé idegőrlővé vált egy (rövid) idő után: patakmedret kerülgetett az ösvény, és 10-20 méterenként át is kellett kelni rajta. Az elején még élvezetes volt, de utána már inkább nyüglődős. Ráadásul Kedvesem egy helyen rosszul lépett a patakban fekvő köveken, ami után nagyon nehezen tudott bicegni egy darabig.
A 2,3 km már lassan 5-nek tűnt, mire kiértünk a magyaregregyi műútra. Innen az utolsó szakasz következett egy kemény emelkedővel, amit egész könnyen teljesítettünk. A térdfájás viszont nem akart enyhülni. Egy kedves túratárs (ezúton is köszönet a zöld pólós, szőke lánynak a gyógyszerért! :)) fájdalomcsillapítója viszont enyhülést nyújtott a Szöge hegyre vezető úton.
A fennmaradó 3-4 km szép vidéken vezetett át, bár a legvégén már inkább be akartunk csak érni, mintsem a környezetet figyeltük. Pedig az is szép volt:
Beérni nagy megkönnyebbülés volt és büszkeség, hogy ismét megcsináltuk :) Átvettük az emléklapot, feltettük a megérdemelt kitűzőt, majd lezöttyentünk az egyik padra bodzaszörpöt inni és lekváros kenyeret enni. (Közben Sziszi kutyával is összebarátkoztunk :))
Utólagos értékelésem a szervezésről: 5/5! Az útvonal szép helyeken vezetett, a leírás teljesen követhető volt, a szalagok ott voltak minden kétséges helyen, az ellátmány ízletes és elegendő, szerintem minden elsőrangú volt. Köszönet a szervezőknek a kiváló munkáért!
A pihenő után elhajtottunk a lányokért Kárászra (ők a 15-ön voltak ugye, és utána Zsuzsával kimentek hozzá, megnézni a házukat).
Gyönyörű vidék ez a Keleti Mecsek! Jó érzés volt élvezni még egyszer az általa nyújtott hangulatot, túraélményt.
5-en vágtunk neki a túrának, de Ilovay Zsuzsával csak a Rajtban találkoztunk. A kocsiban négyen utaztunk, én voltam a sofőr, Gabi a navigátor, a lányok (Rebi & Veronika) meg a rádió :o) Odafelé még meg tudtak egyezni, hogy miről énekeljenek, úgyhogy daltól volt hangos az autó :)
A hársfa utcai Aranycipó boltban oltári finom pékárut sikerült vennünk reggelire, amit jóízűen el is fogyasztottunk (bárcsak máshol is sütnének ilyen finomakat - biztos sütnek is, de mi kevés ilyen helyet ismerünk :( ).
Zobákpusztára 7:10 körül érkeztünk meg, ahol csípős hideg fogadott. Igyekeztünk hamar elrajtolni (sikerült azt is megbeszélni, hogy bár a 15-ös táv még nem indult el hivatalosan, megengedték, hogy együtt indulhassunk f8-kor).
Csodaszép, hűvős, friss, erdei illatok szálltak az erdőben, élmény volt ismét a Keleti-Mecsek sűrűjében barangolni! Püspökszentlászlóig együtt sétáltunk mind az 5-en, ott viszont elágazott a 30-as táv,
és mi egy meredek kaptatón felfelé vettük utunkat a Mária kápolna felé. Gabi talált magának két botocskát, amik nagy segítségére voltak az elkövetkezőkben.
A kápolnától a Zengőre vezető útvonal volt eléggé megterhelő. Ott sokan nehezen szedték a levegőt és a lábaikat :) Zsömle-kutya viszont frissen szaporázta négylábú lépteit, és egy kicsit még pózolni is volt ideje :)
Néhány pihenés és újbóli nekigyűrkőzést követően mi is feljutottunk a csúcsra! Hurrá! Edina és Józsi voltak a pontőrők, akikkel kb. 1 éve találkoztunk utoljára. Felmásztunk (még egyszer, utoljára talán) a toronyba is, és körbenéztünk e gyönyörű vidéken:
Ezt követően - szőlőcukortól új energiára kapva - lefelé haladtunk és útközben Bánáti Bazsarózsát is láttunk! Ez a virág egész Európában csak itt található meg!
A P+-ig bandukoltunk meredeken lefelé, ahonnan igazán kellemes, enyhén lejtő szakasz következett.
A Skóciai Szent Margit tanösvényen tettük meg a következő km-eket a Szép Ilonka kilátóig. Ezen a tájon már érzékelhető volt az elmúlt napok esőzésének hatása. Sőt, szemerkélni is kezdett, aminek annyira nem örültünk, mert azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy megismétlődik a tegnapi vihar. Kis lélekemelő sütivel búcsúztunk a 3. EP-től (ahol Zsömlével ismételten találkoztunk ;))
Lefelé Réka völgybe volt már sár bőven, szegény Gabi csúszkált is rendesen. Közben egyre jobban rákezdett az eső, de seggrecsüccs nélkül megérkeztünk a völgybe. Nem sokat mehettünk azonban szintben, mert hamar el kellett kanyarodnunk északra, felfelé egy sáros, középmeredek, keskeny ösvényen. Itt már nem volt elég a két bot, én is vigyáztam hátulról, hogy Kedvesemnek csak a cipője legyen sáros :)
Monoton kapaszkodást követően felküzdöttük magunkat egy vadászlakig, ahol elfogyaztottunk egy hagymás pogácsát. Azt gondoltuk, hogy az innen Óbányáig tartó lejtő majd egy kis felüdülés lesz. Annyiban az volt, hogy az eső alábhagyott, de a másfél sávos traktorúton akkora sár volt, ami már a zselici túrákra emlékeztetett. Volt is néhány esésveszélyes pont, de megúsztuk őket :) Mire a faluba beértünk, már a nap is kisütött ;-)
A pontnál finom házi sütit foghattunk magunknak, sőt még Lórinak is kikuncsorogtunk egyet, amit ő nagy kegyesen nekünk adott :P
Innentől a hagyományos, Óbánya-Kisújbánya szakasz következett a patak mentén, Csepegő sziklával, kis (most éppen leeresztett) tavakkal. Gabinak ez volt a holtpont rész, de nekem is kissé monotonra sikeredett.
Valahogy mégis hamar átértünk Kúb-ra, ami szerintem sokkal kevésbé barátságos falu, mint Ób, meg egy kicsit magába zárkózó. Nem úgy, mint a nénik a pontnál, akik oltári barátságosan fogadtak minket :) Ráadásul házi diós süti is volt!
Középrövid, műutas emelkedő után értünk fel a cigány-hegyi elágazáshoz, ahol az 50-es táv elágazott, mi pedig kihagytuk a hegyet a megújult kilátóval.
Innentől egy kellemes (és Istennek hála napsütéses! :)) sétálós rész jött, csak szegény Gabim kezdett elfáradni. Viszont a táj szemet gyönyörködtető:
Megérkezvén a Szederindás kúthoz, megkaptuk a várva várt csokit! :) (Rumos-kakaós meg kókuszos szeleteket választottunk és feleztünk.) Az ezutáni japán (fehér alapon piros kör) szakasz eléggé idegőrlővé vált egy (rövid) idő után: patakmedret kerülgetett az ösvény, és 10-20 méterenként át is kellett kelni rajta. Az elején még élvezetes volt, de utána már inkább nyüglődős. Ráadásul Kedvesem egy helyen rosszul lépett a patakban fekvő köveken, ami után nagyon nehezen tudott bicegni egy darabig.
A 2,3 km már lassan 5-nek tűnt, mire kiértünk a magyaregregyi műútra. Innen az utolsó szakasz következett egy kemény emelkedővel, amit egész könnyen teljesítettünk. A térdfájás viszont nem akart enyhülni. Egy kedves túratárs (ezúton is köszönet a zöld pólós, szőke lánynak a gyógyszerért! :)) fájdalomcsillapítója viszont enyhülést nyújtott a Szöge hegyre vezető úton.
A fennmaradó 3-4 km szép vidéken vezetett át, bár a legvégén már inkább be akartunk csak érni, mintsem a környezetet figyeltük. Pedig az is szép volt:
Beérni nagy megkönnyebbülés volt és büszkeség, hogy ismét megcsináltuk :) Átvettük az emléklapot, feltettük a megérdemelt kitűzőt, majd lezöttyentünk az egyik padra bodzaszörpöt inni és lekváros kenyeret enni. (Közben Sziszi kutyával is összebarátkoztunk :))
Utólagos értékelésem a szervezésről: 5/5! Az útvonal szép helyeken vezetett, a leírás teljesen követhető volt, a szalagok ott voltak minden kétséges helyen, az ellátmány ízletes és elegendő, szerintem minden elsőrangú volt. Köszönet a szervezőknek a kiváló munkáért!
A pihenő után elhajtottunk a lányokért Kárászra (ők a 15-ön voltak ugye, és utána Zsuzsával kimentek hozzá, megnézni a házukat).
Gyönyörű vidék ez a Keleti Mecsek! Jó érzés volt élvezni még egyszer az általa nyújtott hangulatot, túraélményt.
0 comments: